Csípő-csontritkulás gyógyszerek

Nyomtatás A terápiában számos készítmény áll rendelkezésre a bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeinek megfelelően — az egyéni kockázati jellemzőktől függő gyógyszerválasztásról és az újabb kutatásokról ad aktuális helyzetképet ez a cikk.

A csontritkulás kezelési lehetőségei

A csontritkulás oszteoporózis a vázrendszer generalizált betegsége, ismérve a csonttömeg fogyása és a csontszövet mikroszerkezeti károsodása, ami fokozott törékenységhez vezet. A Németországban 7,8 millió 50 év feletti beteget BoneEVA vizsgálat érintő probléma népbetegségnek számít, gyakorisága mindkét nemben növekszik. A csontritkulás prevalenciája a szomszédos német ajkú országokban is emelkedik a korösszetétel változásával, szaporodnak az oszteoporózishoz köthető törések, a kor előrehaladásával a csípő-csontritkulás gyógyszerek gyakorisága is emelkedik.

Másodlagos prevenció a kielégítő kalcium- és D-vitamin-ellátás napi — mg kalcium, napi — NE D-vitamin. A gyógyszeres terápia szükségessége a törési kockázatból, illetve a már elszenvedett csontritkulásos törésekből következik. A WHO-kritériumok alapján oszteoporózisról akkor beszélünk, ha a T-pontszám nem haladja meg a —2,5-et, és a csontok ásványianyag-tartalma a törés független kockázati csípő-csontritkulás gyógyszerek, de egyedül ezekből a kritériumokból az egyéni törési kockázat és a kezelés javallata nem vezethető le.

Ennek meghatározásában nincs egyetértés az csípő-csontritkulás gyógyszerek képviselői között.

Osteoporosis szakrendelés

Míg Franciaországban, Nagy-Britanniában és Svájcban életkortól függő abszolút töréskockázatot, azaz korral változó intervenciós küszöböt vesznek figyelembe a törésküszöb meghatározásában, 4,17 addig az USA-ban és Németországban fix, kortól független intervenciós küszöböt állítottak fel lásd a német oszteológiai szervezetek es irányelveit.

Ma nemcsak a beteg kórtörténetére és kockázati tényezőire alapozott gyógyszeres terápia indikációjának meghatározása lehet egyénre szabott, hanem a különböző hatóanyagcsoportok fejlesztésének köszönhetően a gyógyszerek kiválasztása is. Hormonterápia A hormonkezelés a posztmenopauza korai időszakában első tíz évében csontritkulásban szenvedő betegeknél jön szóba, átfogó felvilágosítást követően, leginkább akkor, ha a beteg változókori tünetekre csípő-csontritkulás gyógyszerek.

Az emlőkarcinóma, a stroke és a mélyvénás trombózis aggodalmat keltő hormonterápia alatti incidenciája miatt a csontritkulás komoly kockázatának kitett nőket részletes tanácsadásban kell részesíteni, kezelésüket személyre szólóan kell elbírálni.

A hormonkezelés 5—10 évig tarthat, de oszteológiai nézőpontból a posztmenopauzális csontritkulás elsődleges prevenciójában nem tekinthető első vonalbeli kezelésnek. Bár egy metaanalízisben megállapítható volt a 60 év alatti nők teljes mortalitásának csökkenése, a 60 évesnél idősebbek korcsoportjában ilyen összefüggést nem tudtak bizonyítani.

Egyéb ellenjavallat hiányában a csípő-csontritkulás gyógyszerek haszna 60 éves kor alatt meghaladhatja a kockázatot. Agonista hatással vannak a csontanyagcserére, antagonistaként hatnak a méhre és az emlőre.

Az elsőként megismert SERM, a tamoxifen receptorpozitív emlőkarcinómában alkalmazható adjuváns kezelés formájában, és csökkenti a daganat kiújulásának kockázatát.

A csontritkulás (oszteoporózis) előjelei és veszélyei

Védő hatással van a posztmenopauzában lévő nők csontanyagcseréjére, csontsűrűségére és lipidmetabolizmusára. A napi 60 mg raloxifen legalább 4 évig adva alkalmas a posztmenopauzális csontritkulás megelőzésére és kezelésére. Gátolja az oszteoklasztok aktivitását, növeli a csont ásványianyag-sűrűségét és csökkenti a törési kockázatot.

Ha Önt érdekli a hormonkezelés, akkor érdemes tudnia, hogy ma már tapasz, krém és hüvelygyűrű formájában is hozzáférhető. A hormonkezelésen túl napjainkban számos gyógyszer is rendelkezésre áll. Hasonlóan az ösztrogénhez, a gyógyszerek ezen csoportja is gátolja a csontbontást, stabilizálja a csonttömeget, sőt a gerinc, illetve a csípő csonttömegét növelheti is. A biszfoszfonátok különösen jótékony hatásúak lehetnek férfiakban, fiatalokban és szteroid által kiváltott oszteoporózisban. Alkalmazhatók az oszteoporózis megelőzésére is olyan betegeknél, akiknél hosszú távú szteroid kezelésre van szükség.

Csökkenti az emlőrák veszélyét is, az endometriumra azonban nem fejt ki számottevő hatást. Mellékhatásokra is számítani kell: tromboembóliás eseményekre, némileg gyakoribb hőhullámokra, akárcsak hormonterápia mellett, 20 de a raloxifen a posztmenopauzális csontritkulás hatásos csípő-csontritkulás gyógyszerek számít. További harmadik generációs SERM készítmények vannak klinikai vizsgálati fázisban: a lasofoxifen, a bazedoxifen és az arzoxifen a változókori oszteoporózis terápiájában részlegesen elfogadott gyógyszer, de jelenleg még nem állnak rendelkezésre.

Biszfoszfonátok A biszfoszfonátok hatásos csontreszorpciót gátló szerek, bizonyíthatóan csökkentik a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot.

Az első generációs etidronátot elégtelen hatása, illetve kifejezett mellékhatásai miatt csak ritkán alkalmazzák.

Második generációs biszfoszfonát a pamidronát. Nem törzskönyvezték a csontritkulás megelőzésére és kezelésére, bár a FOSIT tanulmány eredményei alapján 3 hónapos intravénás alkalmazása a csont ásványianyag-sűrűségét kifejezetten növeli törésen már átesett és még át nem esett betegek esetében egyaránt. Ezenkívül gyorsan csökkenti a csontritkulásos csigolyatörések okozta fájdalmat.

Engedélyezték viszont napi 10 mg-os vagy heti 70 mg-os adagban az alendronátot, bázisterápiával kombinálva, mely a FLEX vizsgálat 6 eredményei alapján 5 évnél is tovább bizonyult hatásosnak, ezért nagy töréskockázat esetén csípő-csontritkulás gyógyszerek gyógyszernek minősült. Az alendronát a férfiak csontritkulásának kezelésében is bevált, és csökkenti a csigolyatörés relatív kockázatát szteroid indukálta csontritkulás esetén.

A posztmenopauzális csontritkulás kezelésében csípő-csontritkulás gyógyszerek harmadik generációs biszfoszfonátok a rizedronát, az ibandronát és a zoledronsav. Használatukat bázisterápiával kombinálva ajánlják. További alkalmazási terület ebben a csoportban is a férfiak csípő-csontritkulás gyógyszerek kezelése, valamint a szteroid indukálta oszteoporózis megelőzése és terápiája.

Napi 5 mg, illetve heti 35 mg per os rizedronát csökkenti a vertebrális és a nonvertebrális törési kockázatot már 6 havi kezelés után. Az ibandronát havi egyszeri mg-os dózisban, szájon át adva, illetve negyedévenként adott 3 mg-os intravénás injekcióban egy évi kezelés után bizonyítottan csökkenti a törések kockázatát, hatása 3 évig változatlanul fennmarad. A MOBILE tanulmány alapján az intravénás alkalmazás erőteljesebben javítja a csontsűrűséget és a csontfelszívódási markereket, mint az orális adagolás.

Az intravénás ibandronát jobban tolerálható, ezért jobb beteg-együttműködéssel is lehet számolni.

Az emlőkarcinómás betegek aromatázgátló adjuváns terápiájában is alternatíva lehet az ibandronát, amely növeli a lumbális csigolyák és a csípő csontsűrűségét. A zoledronát évi 5 mg-os dózisú, rövid intravénás infúzióban alkalmazva csökkentette minden ahol kezelhetők az ízületek az ivanovo-ban oszteoporotikus törés kockázatát 3 év alatt, és az első hatóanyag volt, amellyel sikerült csökkenteni a halálozást.

A férfiaknál és a posztmenopauzában levő nőknél is jelentősen növeli a teljes csípő csontsűrűségét, és a szteroidszedés okozta csontritkulás esetében — különösen reumás megbetegedésekben — csontritkulás krém jobban növelte a lumbális csigolyák és a combnyak csontsűrűségét, mint a rizedronát.

Főleg onkológiai betegeknél a túl gyorsan lefolyt infúzió veseelégtelenséget okozhat, és egyes esetekben állkapocscsont-nekrózisról számoltak be. Stroncium-ranelát A stroncium-ranelát a stroncium és a kalcium szoros kémiai rokonsága miatt jelentős affinitást mutat a csontok iránt. Összehasonlítva a csontritkulás kezelésében alkalmazott többi gyógyszerrel, az oszteoblasztokat stimulálja és az oszteoklasztokat is egyértelműen gátolja, csípő-csontritkulás gyógyszerek a csontmetabolizmus egyensúlya pozitív.

Az esténként bevett, napi 2 mg-os dózisú stroncium-ranelát bázisterápiával együtt alkalmazva, 3 éves kezelés csípő-csontritkulás gyógyszerek csökkenti a gerincoszlop és a csípő töréseinek kockázatát, és 8 éven át nyújt védelmet a törésekkel szemben.

A posztmenopauzális csontritkulás kezelésének A szintű ajánlásával rendelkezik. Teriparatid és parathormon 1—84 A teriparatid rekombináns humán parathormonanalóg PTH 1— Napi egyszeri 20 μg-os, szubkután dózisban, legfeljebb 24 hónapig alkalmazva javítja a biomechanikus teherbírást a csontátépítés stimulációján keresztül, nő a trabekuláris állomány és a kortikális állomány sűrűsége is.

1. Akut könyökfájdalom
2. Osteoporosis - Szakrendelések | Budai Egészségközpont
3. Mi a csontritkulás?
4. Az oszteoporotikus csontok meggyengülnek, ami miatt korábban még könnyen elviselt terhelések hatására is eltörhetnek.

Ez az első készítmény, amely a korábban elszenvedett, akár súlyos vagy nagyszámú töréstől függetlenül is védelmet nyújt az újabb törésekkel szemben. A teriparatidot engedélyezték a posztmenopauzális csontritkulás kezelésére, de Németországban a kötelező társadalombiztosítás terhére csak második gyógyszerként írható fel manifeszt csontritkulás esetén, abban az esetben, ha a legalább egy éve tartó egyéb antireszorptív csípő-csontritkulás gyógyszerek ellenére 24 csípő-csontritkulás gyógyszerek belül legalább két új törés következik be, vagy ha a biszfoszfonát, illetve a raloxifen nem tolerálható.

A teriparatid csontritkulásban szenvedő férfiaknak is adható fokozott töréskockázat esetén, illetve nagy töréskockázattal járó, szteroid által indukált csontritkulás kezelésére is alkalmazható mind nők, mind férfiak esetében.

Bizonyíthatóan csökkenti a csigolyatörések gyakoriságát, és egyedüli hatóanyagként serkenti a csont újjáépülését súlyos csontritkulásban. Alapvetően befolyásolják az oszteoklasztok differenciálódását és működését. A denosumab az IgG2 alosztályba tartozó humán, monoklonális ellenanyag. Célzottan gátolja a RANK-ligand aktivitását, ezzel új megközelítést képvisel az oszteoporózis és más csonttömegvesztéssel járó betegségek terápiájában.

Csontritkulás tünetei és kezelése

Denosumabhoz kötődő neutralizáló ellenanyagok jelenlétét klinikai tanulmányokban eddig nem lehetett bizonyítani. A FREEDOM tanulmány kimutatta, hogy 3 évig tartó alkalmazás esetén a félévente adott 60 mg-os szubkután injekció szignifikánsan csökkenti a vertebrális, a nonvertebrális törések és a combnyaktörés kockázatát posztmenopauzában.

Már egyéves kezelés után kimutatható volt a lumbális csigolyák, a combnyak és a csukló csontsűrűségének növekedése. Ezért előrehaladott korú betegek kezelésekor a denosumab jó választási lehetőség. A biszfoszfonátok a mineralizált csontfelszínen rakódnak csípő-csontritkulás gyógyszerek, onnan az érett oszteoklasztok felveszik őket, ezekre a csípő-csontritkulás gyógyszerek közvetlen toxikus hatást gyakorolnak, de közvetett módon, a mevalonsav-anyagcsere befolyásolásán keresztül is hatnak rájuk.

A csontfelszínen hosszan nyomon követhetők, az alendronát és a zoledronát kifejezetten hosszú hatástartamú készítmények.

Ezzel szemben a denosumab keringő ellenanyagként fejti ki hatását, gátolja az oszteoklasztok proliferációját, differenciálódását és az egész sejtvonal funkcióját, hatását gyorsabban fejti ki: 3 a térd duzzanata egy hónapos kezelés után csökken a csont-turnovert jelző CTX paraméter értéke. Kiválasztása a retikulohisztiocita rendszeren keresztül történik, függetlenül a vesétől, ezért a denosumab beszűkült veseműködésű betegeknek is adható.

Tartós eredményhez folyamatos kezelésre van szükség. A kezelést nagy törési kockázatú nők, illetve olyan prosztatarákos férfiak csípő-csontritkulás gyógyszerek engedélyezik, akiknél a hormonabláció a csonttömeg csökkenéséhez és a törési kockázat növekedéséhez vezet.

Katepszin K gátlók A katepszin K inibitorok is befolyásolják az oszteoklasztok közvetítette csontátépülést. A katepszin K-t a papainszerű fehérjebontó enzimek ciszteinproteázok családjába sorolják.

A csontritkulás (oszteoporózis) előjelei és veszélyei

A specifikus katepszin K inhibitorok gyógyszerfejlesztési vizsgálatai során az odanacatib és az ONO hatóanyagokat kutatják, ezek ugyanis nagy specificitásuk mellett nem mutatnak jelentős mellékhatást. Az odanacatib heti 3—50 mg-os csípő-csontritkulás gyógyszerek os dózisban reverzibilisen gátolja a katepszin K-t, de nem csökkenti az oszteoklasztok számát, s a biszfoszfonátokkal és a denosumabbal összehasonlítva kevésbé kifejezetten gátolja a csontátépülési paramétereket és alig gátolja a csontújdonképződést.

Ilyen módon lehetséges a sejtszintű kommunikáció az oszteoklasztok és az oszteoblasztok között, ami megtartott csontújdonképződés mellett gátolja a csontreszorpciót. Ez a szétkapcsoló hatás eltér az összes többi antireszorptív hatóanyag működési mechanizmusától, mert azok mindig sejthalált okoznak.

OTSZ Online - A csontritkulás gyógyszeres kezelése

Dózisfüggő, jelentős mellékhatást bőrgyógyászati eltérés, légúti infekciók nem tudtak bizonyítani. A terápia egy évvel való meghosszabbítása további pozitív hatással volt a csontsűrűségre. A denosumab elhagyásához hasonlóan és a biszfoszfonátokétól csípő-csontritkulás gyógyszerek az odanacatib leállítása után újra csökkenni kezd a csonttömeg, mivel a gyógyszer nem tárolódik a csontokban. Az antiszklerosztin antitest gátolja a szklerosztin funkcióját és javítja az oszteoblasztok aktivitását, így fokozza a csontszövet képződését.

Ez tehát olyan csontszövetépítő gyógyszernek tűnik, amely a csontépítésre tisztán pozitív hatással van, a csontvesztést csípő-csontritkulás gyógyszerek stimulálja.

A szklerosztin egyike annak a kevés csontszelektív modulátornak, amit csak az oszteociták termelnek. A szerzők nem jeleztek érdekütközést. You need JavaScript enabled to view it. Irodalom: 1. Baron R, Kneissel M. WNT signaling in bone homeostasis and disease. Nature Med ;— csípő-csontritkulás gyógyszerek. Bone cells crosstalk: noncanonical Roring in the Wnt. Cell Metab ;— 3.

Denosumab and bisphosphonates. Bone ;— 4. Osteoporose: Phasengerechte Therapie und Neues aus der Zellbiologie. J Mineralstoffw ;—7 5. Birkhäuser M. Ther Umsch ;— 6.

A csontritkulás kezelési lehetőségei

Csípő-csontritkulás gyógyszerek ;— 7. Continuing bisphosphonate treatment for osteoporosis. N Engl J Med ;— 8. J Bone Miner Res ;— 9. A single-dose study of denosumab in patients with various degrees of renal impairment. J Bone Miner Res ;— Joint Bone Spine ;— Comparison of the effect of denosumab and alendronate on BMD and biochemical markers of bone turnover in postmenopausal women with low bone mass. Cathepsin K: its skeletal actions and role as a therapeutic target in osteoporosiS.

Csontritkulás 9 oka, 3 tünete és 4 kezelési módja [teljes útmutató]

Nat Rev Rheumatol ;— Dachverband Osteologie e. DVO guideline for prevention, diagnosis and therapy of osteoporosis in adults. Osteologie ;—74 Parathyroid hormone and teriparatide for the treatment of osteoporosis.

Endocr Rev ;— FRAX and its applications to clinical practice. Bone ;— European guidance for the diagnosis and management of osteoporosis in postmenopausal women.

Csontritkulás Létrehozva:

Osteoporos Int ;—57 Osteoporos Int ;— Decreased bone remodeling and porosity are associated with improved bone strength in ovariectomized cynomolgus monkeys treated with denosumab, a fully human RANKL antibody. Kraenzlin ME, Meier C. Parathyroid hormone analogues in the treatment of osteoporosis. Nat Rev Endocrinol ;— Swiss Med Forum ;—28 csípő-csontritkulás gyógyszerek Remaining lifetime and absolute 10—year probabilities of osteoporotic fracture in Swiss men and women.

Bisphosphonate therapy for osteoporosis: benefits, risks, and drug holiday. Am J Med ;—20 Effect of denosumab on bone mineral density and biochemical markers of bone turnover.